Jn 10,22–30

A vallási vezetők kérdése: „meddig tartasz még bizonytalanságban minket?” Azok kérdezik ezt, akiknek már régen fel kellett volna ismerniük, hogy Jézus a Krisztus. Valóban bizonytalanságban vannak? Egyszer már meg akarták kövezni az Úr Jézust, amiért azt mondta: „én vagyok” (Jn 8,58–59). A népnek is megtiltották, hogy Krisztusnak vallják Jézust (9,22). „Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt” (Mt 13,23). Eldöntötték, hogy Jézus nem Krisztus, vagy ha mégis az, meg kell szabadulni tőle – mert ha Ő Krisztus, akkor mostantól mindennek másképpen kell lennie.

Sokan gondolták, hogy a Messiás külsőleg akar változást hozni: forradalmat szítana a rómaiak ellen. A nép várta ezt, a vezetők féltek tőle: „elveszik tőlünk a helyet is, a népet is” (11,48). Jézus valóban változást hoz, de nem külsőleg. Új szívet ad, új gondolkodást, új érzéseket, akaratot – nem mindenkinek, csak annak, aki hisz Őbenne.

„Megmondtam nektek, de nem hiszitek” – nem akarják hinni, mert így kényelmesebb, és (azt gondolják) biztonságosabb nekik. – Van olyan is, hogy valaki már megértette, hogy Jézus a Megváltó, és hogy neki meg kellene térnie, de nem tér meg, mert magát kellene odaadnia.

Van, aki tényleg bizonytalan. Akit Isten Lelke már kibillenthetett a régi magabiztosságából: abból, ahol „én irányítom az életemet, én tudom, mi a helyes”. Akiben már kérdések vannak: tényleg nincs más, csak ez a rövid idő a születéstől a halálig? Mi jön utána? Mindegy, hogy hogyan élek? Miért élek, ha a vége úgyis a halál? – Aki keresi a választ ezekre.

Jézus senkit sem hagy bizonytalanságban. „Megmondtam nektek, de nem hiszitek.” Ő ma is elmondja, hogy kicsoda. Szól az igében; szól az eseményeken keresztül, amelyek elgondolkodtatnak, hogy keressem Istent, és végül feltegyem a kérdést: „mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek”; szól az övéin keresztül: „higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz”.

„Ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül vagytok.” Aki hisz, az Jézus Krisztus juha. Már akkor is, amikor még csak „kezd megtérni”, kezdi hallani a Pásztor hangját, és nem utasítja el, hanem figyel rá. Később, amikor megérti, hogy Krisztus őt, az elveszettet keresi és hívja, odamegy hozzá, és követi Őt.

„Az én juhaim hallgatnak az én hangomra” – minden Isten szavával kezdődik: a teremtés is és az újjáteremtés (a megtérés) is. Szól hozzám is, az én felelősségem, hogy hallgatok-e rá, megteszem-e, amit mond. Van olyan, hogy azért nem hallom Őt, mert engedetlen voltam. Veszélyes, ha ez sokáig tart. Meg kell látnom, meg kell bánnom az engedetlenségemet. Ezután fogom újra hallani Őt és fogom tudni követni.

„Én ismerem őket” – a mi bizonyosságunknak ez az alapja. Nem magunkban létezünk, hanem az Úr ismeretében. Nem cél nélkül, hanem az Ő tervének megfelelően, az Ő vezetése alatt élünk. Teljesen ismer: tudja, milyen helyzetben vagyok, tudja, mik a gondjaim és az örömeim. Tudja, mik a bűneim, és azt kéri, hogy tegyem le azokat. Tudja, mik a gyengeségeim, és meg akar erősíteni. Tudja, mik az ajándékaim, és azt akarja, hogy használjam az Ő dicsőségére.

„Én örök életet adok nekik” – Ő maga az örök élet, és nekem adja, hogy ezt az életet éljem. Így leszek hasonló hozzá, és így van Ő jelen a világban: bennem, ahogy az Ő élete meglátszik rajtam.

„Senki ki nem ragadja őket az én kezemből… senki ki nem ragadja őket az Atya kezéből.” Krisztus nemcsak megmentett, de meg is tart; mivel Ő a Pásztorom, el is vezet az Atyához – Aki a mennyben van, de akinek most is a kezében vagyunk. „Én és az Atya egy vagyunk”: ahogy a földi életem során egyre jobban megismerem Krisztust, úgy ismerem meg az Atyát is – nem idegen helyre fogunk megérkezni, hanem ahhoz az Atyához, akit már úgy ismerünk, ahogyan Krisztust ismerjük; és aki úgy ismer minket, ahogyan Krisztus ismeri az övéit; akinek a szeretete ugyanaz, mint Krisztus szeretete, amellyel meghalt értem.

Nem hagy bizonytalanságban. Ha támadás éri a hitemet (kísértés), oda lehet futni hozzá, meg lehet erősödni benne. Senki ki nem ragadhat az Ő kezéből.

Jn 12,46

Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.